Előző cikkünkben olvashattál a Montessori módszerről, ami egy nagyon hatékony gyereknevelési módszer. A lényege: hagyjuk gyermekünknek, hogy magától fedezze fel és tanulja meg a dolgokat és csak akkor avatkozzunk közbe, ha kéri a segítségünket, vagy veszélyes helyzet alakul ki.
Ez persze nagyon nehéz, hiszen szülői ösztönünk diktálja, hogy segítsük ki gyermekünket, ha valami nem megy neki azonnal. Rögtön ugrunk akkor is, ha csak egy olyan egyszerű dologban kéri a segítségünket, mint pl.: bekötni a cipőfűzőt, hiába mutattuk meg neki már vagy ezerszer. Emiatt megszoktuk, hogy átvegyük az irányítást, ha valami nem úgy halad, ahogy mi azt szeretnénk, vagy hogy meggyorsítsunk egy folyamatot, pl.: a csoki kibontásakor.
Néha előfordul, hogy elveszítjük a türelmünket, amikor gyermekünk nem tesz meg valamit elsőre, sőt még a harmadik kérésre sem, és utána már feszülten, kiabálva közeledünk felé. Ez viszont se jótékony hatással nincsen a gyerekre, se a problémát nem oldja meg, csak kezeli az aktuális helyzetet. Legközelebb ugyanúgy fel kell emelnünk a hangunkat ahhoz, hogy elpakolja a játékokat, eltegye a ruháit, vagy megcsinálja a házi feladatát.
De nem kell, hogy ez így legyen!
Hogyan érjük el kiabálás nélkül, hogy magától elpakoljon?
A Montessori módszer segítségével!
Egy kisgyereknek rengeteg játéka lehet, ami az évek folyamán folyamatosan csak gyűlik. Így amikor elkezd játszani velük, nem is csoda, hogy egy-kettőre kupit teremt maga körül, hiszen a sok-sok lehetőségből nehezen tudja kiválasztani, mivel játszana igazán, így játékról játékra fog ugrálni. Ettől szétszórttá válik és maga sem tudja, mit is szeretne.
A legegyszerűbb, ha kiszortírozzuk az évente egyszer előkerülő vagy csak az egy célra használható, változatosságot nem nyújtó játékokat, illetve amik már nagyon töröttek, kopottak, és emiatt használni sem lehet őket.
De ami nagyon FONTOS: gyermekünk kedvenc játékát, amihez nagyon ragaszkodik, ha törött, ha szakadt, ha már félig a kukából lóg ki… NEM SZABAD KIDOBNI!
Ha a játékok között már van egy kis rendszer, akkor nem kell mást tennünk, mint szépen megkérdezni a játék végén gyermekünktől, hogy az ott maradt játékkal mi lesz. Egy egyszerű kérdéssel vezessük rá, hogy mi a feladata, ha abbahagyta, amit éppen csinált. Ha pedig elrakta, akkor dicsérjük meg az erőfeszítését, hogy ügyes volt, amiért szépen elpakolt maga után és rendben hagyta a szobáját!
Hiába várnánk, hogy a kintről behozott sarat feltakarítsa, vagy letörölje maga után az asztalt, ha nem tudja, honnan szerezhetné meg hozzá a megfelelő eszközöket!
Alakítsunk ki neki egy kis polcot, ahol megtalálja számára elérhető magasságban a kis lapátot seprűvel vagy a szivacsot. A tálalásban is segíthet, de ne csak műanyag tányérokat bízzunk rá. Mutassuk meg neki, hogyan kell óvatosan és biztosan megfogni a törékeny tányérokat és szépen elvinni az asztalhoz, aztán hagyjuk, hogy ő is megpróbálja. Miután első alkalommal szépen sikerült megterítenie, dicsérjük meg az erőfeszítését, ezzel is növelve önbizalmát és tenni akarását!
Ha van lehetőség számára is elérhető fogas felszerelésére, tegyük meg, mert így magától is fel tudja akasztani a kabátját, eltenni a cipőjét. Ha ezek a tevékenységek már maguktól jönnek, akkor később nem is kell szólni miatta.
A gyerekek alapvetően szeretnének segíteni szüleiknek, ezért is sertepertélnek sokszor körülöttünk főzés vagy takarítás közben. Azzal, hogy elzavarjuk őket, mert épp vendégeket várunk és sietünk, hogy mindennel meglegyünk, kiöljük belőlük a segíteni akarást, ami miatt később már kiabálnunk kell, hogy megtegyék.
Szánjunk rá időt, amikor velünk süthetnek, gyúrhatják a tésztát, vagy épp a felmosásban vagy porszívózásban segítenének. Lassabbak és “ügyetlenebbek” lesznek, mint te, de ezzel fejleszthetik a készségeiket, és a sikerélménnyel a végén csak erősítjük bennük azt, hogy következő alkalommal is hajlandóak legyenek segíteni nekünk.
Ne felejtsd el, hogy a gyerekek figyelnek! Mindent tőled tanulnak, azt is, ha rendetlen vagy, ha felkapcsolva hagyod a villanyt, vagy ha nem pakolsz el magad után. Ha nem szeretnél emiatt veszekedést, akkor figyelj oda a viselkedésedre és igyekezz jó példát mutatni, amit eltanulhatnak tőled!
Remélem ezzel a pár tippel és jótanáccsal már tudsz boldogulni, és ne felejtsd el a Montessori módszer alapfeltételeit: tiszteld a gyereket, figyelj oda rá és ismerd meg!
